A heliótermia jelensége a tömény sósvizű tó fölött átfolyó két édesvizű patakocskának köszönhető.

Ha nem volna ez az igen vékony, alig pár centis édesvizréteg a tömény sósviz fölött, a Medvetó is ugyanúgy viselkedne (nappal felmelegedne, éjszaka újból lehűlne) mint a világ bármely természetes tava.

Egy egységes összetételű édes vagy sósviz tó, elnyelve a nap sugarait, jelentős hőmérséklet emelkedést mutat 1,5-2 m mélységben.A felmelegedő viz kitágul, sűrűsége csökken. A kisebb sűrűségű, melegebb vizrétegek a felszinre emelkednek, és éjszaka hőjüket átadva a hidegebb levegőnek, lehűlnek.Az igy kialakuló áramlás és hőleadás meggátolja a tó vizének jelentős növekedését.

A Medve-tó esetében a felszini édesvizréteg sűrűsége jóval kisebb, mint az alatta levő akár 50 oC-os sósvizé. Ez a sűrűségkülönbség meggátolja az áramlási folyamatok kialakulását. Az áramlási folyamatokban meggátolt sósviz hőmérséklete a hőelnyelő zónában igy napról napra emelkedik, és a természetben máshol nem tapasztalt, szinte hihetetlenül magas értékeket is felvehet.