Rabsonnénak volt egy buvös kakasa és macskája, velük hordatta fel az építôanyagot a hegy tetejére, tündérei pedig felépítették a várat.. Igen ám, de a várhoz út is kellett. Gondot egyet és magához hívatta az ördögöt, és arra kérte, hogy csináljon neki egy buvös utat. Sokáig alkudozott az ördöggel, míg végül megegyeztek, hogy Rabsonné az útért fizet egy hegy aranyat és egy völgy ezüstöt.

Ezután az ördög egyetlen éjszaka alatt el is készítette az utat és ment a fizetségéért. De Rabsonné azt mondta, hogy idôre van szüksége, míg beköltözik teljesen a várba, hisz minden vagyona Tündérországban van még, és arról is meg akar gyôzôdni, hogy az ördög valóban buvös utat épített-e neki. Az ördög belenyugodott, hogy várnia kell a fizetségre és hazament. Rabsonné pedig befogatott színarany hintajába. Amikor éppen készült felülni, meghallotta, amint Tordán elsôt harangoznak és így szólt kocsisához:

- Nos, kocsis, csapj a lovak közé, mert szeretnék harmadik harangszóra Tordán lenni. Nem akarok a misérôl lekésni.

A kocsis megcsóválta a fejét, de azért a csodás táltosok közé suhintott az ostorával. A lovak, mint a szélvész repültek a buvös úton, s mire Tordán harmadjára kondult meg a harang, Rabsonné kocsija a templom elôtt állt.

Miközben Rabsonné a templomban a misét hallgatta, otthon maradt tündérei, akik a vártól nyugatra, a Barátság tetô alatt, Bodza-vápában egy barlangban laktak, az éjszakai mulatozás fáradalmait pihenték ki. Egyikük kinézett a barlangból és meglátott egy pásztort. Szólt a többieknek, majd odalibbent a pásztorhoz..

- Jó napot bátyámuram - köszöntötte a tündér a pásztort.

- Neked is kisasszonyka - felelte a pásztor, majd megkérdezte - , ugyan mit keres itt egy ilyen fiatal és szépséges kisasszonyka egyedül idekünn?

- Ó, nem vagyok egyedül - nevetett fel a tündér. - Itt lakom a testvéreimmel, nem messze innen. Mikor megláttuk kigyelmedet, gondoltuk, meghívjuk hajlékunkba, hogy megpihenjen és szomját oltsa.

- Hát, köszönettel elfogadom - felelte a pásztor felcsillanó szemmel. - Ma bizony nagyon melegen pirít a nap.

A tündér a barlangba vezette a pásztort, akinek szeme-szája tátva maradt a csodálkozástól, látva a fényes pompát, a sok szép leányzót és a rengeteg drágakövet, aranyat. Rögtön tudta, hogy csak Rabsonné tüntérei lehetnek.

A tündérek körbevezették a pásztort hajlékukban, megmutattak neki minden szobát, termet, megvendégelték a legfinomabb falatokkal, a legzamatosabb borral. Három napon át táncoltak, muzsikáltak neki és enyelegtek vele.

Mikor a tündérek ráuntak a mulatságra, a pásztor kalapját megtöltötték arannyal, drágakövekkel és útjára engedték. A pásztor kiérve a barlangból megtorpant. Gondolt egyet, és kalapjából a kincset egy bokor tövébe borította, majd visszatért a barlangba, de legnagyobb csalódására eltuntek a tündérek a pompával, kincsekkel egyetemben, csak a hideg, sötét falak meredtek rá. S bár bánkódott, megvigasztalta a tudat, hogy kinn a bokor tövében azért vár rá egy kalapnyi kincs, amibôl vehet néhány jószágot, egy takaros kis házat, meg egy darab földecskét. ment hát vissza, hogy szedje össze, de bíz hiába kereste kincseit, helyette egy kalapnyi jófajta szenet talált. Éktelen haragra gerjedt a pásztor, hogy a tündérek ilyen csúful rászedték, de nem volt mit tennie. Így lógó orral tért vissza a nyájhoz. Eképpen múlatták idejüket a tündérek, ha éppen nem úrnôjüket kísérték valahová.

Tordáról hazatértükben Rabsonné kocsisa leejtette a kalapját. Le akart érte szálni, de Rabsonné rászólt:

- Hiába szállsz le, mert a kalap már öt éra járóföldre maradt el.

Ahogy telt az idô, az ördög egyre türelmetlenebb lett. Egyre csak követelte fizetségét, de Rabsonné mindig újabb haladékot kérve, hitegette az ördögöt, s közben vígan kocsikázott a buvös úton. De biza egyszer az ördög megelégelte a dolgot, elment újra Rabsonnéhoz és követelte, hogy márpedig most ôt azonnal fizessék ki.

Rabsonné, látva hogy nincs több kibúvó, összehajtá kecses, hófehér újjait, és arra egy aranyat, tenyerébe pedig egy ezüst tallért téve, ezt mondta az ördögnek:

- Íme, itt van egy hegy arany és egy völgy ezüst.

Hej, erre aztán nagyon mérges lett az ördög, hogy ily csúfosan rászedték. Dühében a buvös utat, amit egyetlen éjszaka épített fel, egyetlen perc alatt lerombolta és eltunt örökre.