A világhírű szakadékvölgy tájjellegi, növénytani és földtani védterület. A Békási-szoros sziklabércein, a sziklák hasadékaiban, a sziklapárkányokon és kőgörgetegein számos ritka és őshonos növényfaj él. A Békási-szoros növényritkaságai közé tartoznak tiszafa ligetei, a havasi gyopár és a törpe nőszirom is. Sehol a Kárpátokban nem olyan szembetűnő az erdei fenyő igénytelensége a táplálék és éghajlat iránt, mint éppen itt, a Békási szorosban. A kopár sziklákon is megélő erdei fenyő mintegy száműzöttnek tűnik abból az erdőből, amelyből a lucfenyő kiszorította. Ők a Békási-szoros igazi őrei.

A népi legendákban gyakran szereplő Békási-szoros összekötő kapocs Erdély és Moldva között.

Gyergyószentmiklóstól 24 km-re keletre található a 12 C műút mentén.

Kellemes mikroklímájú terület, kedvező az idegkimerültség, álmatlanság vagy betegség utáni lábadozás esetében.Ideális hely a kikapcsolódásra, pihenésre, felfrissülésre.

A hely varázsát a meredek sziklafalak biztositják,alkalmas hely a hegymászásra, "székely alpoknak" is nevezi.

A tó keletkezésével kapcsolatosan többféle legenda, monda keletkezett az idők folyamán azonban a legvalószinűbb a következő:

1837-ben a mai területétől keletre emelkedő Gyilkoskő (1381 m) oldalából az agyagos lejtőtörmelék a bőséges esőzés követketébenkellően megázva hegyomlásként zúdult alá és bőséges törmelékanyaga, kőfolyása elgátolta a Békás-patak vizét.Ez a viz nem talált kiutat magának és idövel feltöltötte az eltorlaszolt völgyet.

Tehát nedves lejtőmozgás következtében alakult ki a földtani- földrajzi irodalomban ismeretes természetes elgátolású tó vagy torlasztó.

A Gyilkos-tó és a Békási szoros az egyedi természeti adottságainak köszönhetően az országban található természetvédett területek közé tartoznak.